Lezárult a vzsgálat a Sajóivánkáig vitt kislány ügyében
A szülők nem tudják elfogadni a Volán vizsgálatának eredményét.
A szülők megkapták panaszukra a Sajóivánkáig elvitt gyermekük ügyben kezdeményezett Volán vizsgálat eredményét. A megküldött vizsgálati jelentést nem tudják elfogadni, de tanúk hiányában nem tudnak mit tenni. Melyek a jelentés legellentmondásosabb pontjai? Mielőtt ezeket sorba vennénk, a jelentés 22-es csapdájára érdemes kitérni. A Volán jelzi, hogy a vizsgálat a gépjármű vezetőjének vallomására épült. Nos, mindenféle feltételezés, találgatás nélkül, ez bizony nem kecsegtethet sok jóval. A jelentés:
Volán: A gépjármű vezetője a Központi Iskola megállójában szólt az utasoknak (miután ott több tanuló is várakozott), hogy az autóbusz nem áll meg az Alsóvárosi iskola megállónál, csak azok vegyék igénybe, akik a Városháza megállónál leszállnak.
Szülő: A gyermek semmiféle ilyen tájékoztatást nem hallott, akkor nem szállt volna föl a járműre. (Megjegyezzük, utasként tapasztalva erősen kétséges, hogy a 2. megálló vonatkozásában szokás lenne információt adni.)
Volán: Az Alsóvárosi iskola megálló előtt sem szóban, sem jelző berendezéssel nem történt jelzés arra vonatkozóan, hogy bárki is le akarna szállni. Az iskolát elhagyva ment oda hozzá egy fiatalkorú, kérte, hogy a 26-os főút kereszteződésénél leszállhasson. A gépjármű vezetője jelezte, nem állhat meg, mert azt a szabályzat is tiltja, s a 26-os főút kereszteződése balesetveszélyes, ezért csak Sajóivánkán tud majd leszállni.
Szülő: A gyermek a Castello után odament a gépjármű vezetőjéhez és jelezte, hogy rossz buszra szállt, szeretne leszállni, így lehetőség lett volna az „Alsóvárosi” iskola megállónál megállni.
Volán: A gépjármű vezetőjének elmondása szerint az információ közlése után további beszélgetés nem zajlott le közöttük, a kislányon nem látszott bizonytalanság, kétségbeesés, visszament a korábbi helyére és leült.
Szülő: Ezt kommentálni sem lehet, mert a gyermek életkora alapján is láthatóan kétségbeesett volt. Nem ment vissza az utastérbe oly módon, ahogy azt a vizsgálat leírja, miután a gépjármű vezetője mögötti ülésen ült a másik oldalon. S a vizsgálat arról nem szólt, hogy bármilyen módon akart-e segíteni, segített-e a gépjármű vezetője a kislánynak a leszálláskor. Márpedig semmiféle segítséget nem kapott! Nem kérdezte meg, hogy ismeri-e ezt a helyet, tud-e telefonálni,van-e pénze visszautazni, stb.?
A szülő számára a történetben ez utóbbi a legfelháborítóbb, hiszen a gyermeknek ismeretlen helyen kellett leszállnia, azaz nem tudta, hogy hol is van.
Bár a Volán levelében megjegyzi, hogy felhívták a gépjármű vezetőjének figyelmét, hogy ilyen esetekben győződjön meg arról, hogy az utas kétségbeesett-e, s ha ilyet tapasztal, hívja felettesét, vagy a hatóságot. Ez utóbbi helyes dolog, de estünkben eső után köpönyeg.
A szülők az eset után elvitték gyermeküket pszichológushoz, aki elmondta, hogy a kislány a történetet hitelesen mondta el, lelkileg komolyan megrázta ez az utazás, de remélhetőleg hamar túlteszi magát ezen a számára sokáig nem felejthető eseményen.
A Volán a jogszabályoknak megfelelően lefolytatta a vizsgálatot, s az előírtak szerint küldte meg levelét. A szerkesztőség számára a történetet ismerve legnagyobb gond az empátia, az egymásra figyelés, a segíteni akarás hiánya. Mert e történetből ez hiányzik, s e miatt lehetett volna ennek az ügynek szomorúbb végkifejlete is.
Mindenkinek kötelessége egy kiskorú segítése! S ez ne kötelesség legyen, hanem társadalmilag elvárt morál. Az ügyben a cikkhez kapcsolódó kétkedő kommentelőknek pedig azt kívánjuk, gyermekük soha ne kerüljön ilyen helyzetbe. Mert ezt átélni egészen biztosan „borzalom”, sokáig nem felejthető sem szülő, sem gyermek számára.
Mindezek ellenére kérjük, aki utazott ezen a járaton, keresse meg szerkesztőségünket az alábbi elérhetőségek valamelyikén: sajomentiforum@citromail.hu, telefon: 06-20/254 30 62.
Figyeljünk a gyermekekre, elesettekre!
